Hardeknut király (1018-1042), Nagy Knut fia 1035 novemberében vette át az uralkodást Anglia felett. A krónikák nem festenek róla túl pozitív képet: uralkodása alatt nem tett semmi emlékezeteset, és az angolszászokkal sem bánt túl jól.
A trón elfoglalását követően jelentős adókat vetett ki, és adományozási kötelezettségeket vezetett be. Bár erős és gazdag volt, a Godwin-család sorsa emiatt bizonytalanná vált. Szerencsére 1042. június 8-án Hardeknut váratlanul meghalt egy lambethi esküvői fogadáson. A mai napig nem tudjuk, mi okozta halálát.
Hardeknut fivére, Eduárd 1013-tól kezdve, azaz jó 30 éven át Normandiában tartózkodott. Ugyanattól az anyától, Emmától (988-1052) származtak, aki Tanácstalan Ethelred halálát követően összeházasodott Nagy Knuttal. Eduárd valószínűleg Normandiában maradt volna, ha Hardeknut magához nem idézte volna.
Eduárd megérkezését követően nem sokkal a fivére meghalt. Ennek a véletlen egybeesésnek köszönhetően lehetett olyan ember a király, akinek nem volt sem politikai támogatottsága, sem hadserege, sem pedig nagy vagyona. Egy olyan ország trónját örökölte meg, amely teljesen idegen volt számára, és ahol ki kellett építenie a pozícióját. A Godwinok, a három legerősebb ház egyike, eme lehetőséget kihasználva még nagyobb befolyásra tettek szert.
Harold Godwinson mindössze 20 éves volt, de az apja már jó viszonyt ápolt a királlyal. A dániai Nagy Knuthoz hasonlóan Normandiai Eduárd is magával hozta számos bizalmasát. Nincs is abban semmi meglepő, hogy a befolyásos pozíciókban leváltotta a számára idegeneket, hogy normandiai barátaival helyettesítse őket, és folyamatosan azon ügyködött, hogy meggyengítse az angol arisztokraták pozícióit.
Mikor Harold fivére, Sven elrabolta és bebörtönözte a leominsteri kolostor vezető apácáját, méghozzá azzal a szándékkal, hogy feleségül vegye őt, a király (egy évvel később) úgy határozott, hogy kitagadja Svent, és megfosztja őt vagyonától és címeitől. Ez egyértelmű jelzés volt a Godwinok és a többi angol arisztokrata család számára.
Pontosan nem lehet tudni, mi történt Doverben a király vendégeként érkező Boulogne-i Eustace gróffal, provokálták vagy csak az arrogancia vezérelte, mindenesetre mikor Eustace 1051-ben meglátogatta a királyt, és a hazafelé tartó úton Doverben koszt és kvártélyt követelt magának, amit megtagadtak tőle, az incidensből komoly összecsapás lett.
A király megparancsolta Godwinnak, Harold apjának, hogy komoly büntetést rójon ki a városra, de ezzel a döntéssel Gowdin nem értett egyet. Eduárd ezt lázadásnak minősítette, és száműzte Godwint, aki ehelyett hadseregével együtt Gloucesterhez vonult. Két erős északi gróf, Leofric és Siward seregeikkel gyorsan kivonult Godwin ellen. A szituáció meglehetősen kínos volt, és hamarosan patthelyzetté alakult át, mivel egyik fél sem akart harcba bocsátkozni. Rövid tárgyalást követően végül mindnyájan hazamentek.
Mindenesetre az esettel Godwin rendkívül rosszul járt, ugyanis családja támogatása jelentősen visszaesett, és a királynak sikerült őt száműzetésbe küldenie. A Godwinok azonban hamarosan egy hadsereg élén tértek vissza, és néhány összecsapást követően egyezségre is jutottak a királlyal, így pozíciójukat is visszaszerezték. Az elkövetkező években ennek és jó néhány okos döntésnek köszönhetően a Godwinok minden eddiginél jobban megerősödtek.
Nincsenek pontos információink arról, hogy Harold miért ment Normandiába, ahol 1064-ben tűnt fel. Az egyik verzió szerint mikor Harold halászni indult, egy kitartó szembeszél az angol csatorna túloldalára sodorta hajóját. Itt egy kisebb gróf, Ponthieu fogságba ejtette őt abban a reményben, hogy váltságdíjat kérhet érte. A dolgok azonban nem az elképzeléseinek megfelelően alakultak, és hamarosan ő is, és Harold is Vilmos herceg udvarában találta magát. A későbbi uralkodók feljegyzései szerint arra következtethetünk, hogy Harold szent esküt tett arra, hogy támogatja majd Vilmost a trónért folytatott küzdelemben. Később együtt harcoltak Britannia hercegével, de azt máig nem tudjuk, hogy kedvelték-e egymást. Harold békében térhetett meg otthonába.
1066. január 5-én Eduárd hosszú betegségben elhalálozott. Nyilvánvaló volt, hogy a napjai meg vannak számlálva. Még élt, mikor Harold már lépéseket tett azért, hogy halálát követően gyorsan megkoronázzák: befolyásos embereket állított maga elé, és még a legmakacsabbakat is meggyőzte. Haroldot gyakorlatilag Hitvalló Eduárd halálának másnapján megkoronázták, a trónra való igényét korábban a nemesek már a witani találkozón megerősítették. Miközben Eduárd egészségi állapota egyre rosszabbra fordult, Harold fokozatosan átvette az irányítást az ország felett. A király halálakor a 40 éves Harold már képes volt egy stratéga fejével gondolkodni, ezért beleásta magát a háború művészetébe, és ügyesen manőverezett a prominens nemesek között is. A trón elfoglalását követően azonban komoly problémákkal szembesült.
